Nyomtatás

In memoriam Kallós Zoltán (2018)

Életének 92. évében, szerdán elhunyt Kallós Zoltán, a magyar néprajzkutatás kiemelkedő alakja. A neves néprajzkutatót rövid szenvedés után válaszúti otthonában érte a halál.”- közölte 2018. február 14-én a 24.hu.

S hogy mi közünk nekünk, lorántffys diákoknak, tanároknak Zoli bácsihoz?

Azonkívül, hogy óriási gyűjteményt hagyott maga után, amely a gyökereinkhez nyúlik vissza, személyesen is volt szerencsénk találkozni vele.

 

A 2016/17-es tanévben iskolánk a Határtalanul pályázat keretében a Zoli bácsi által alapított Válaszúti Iskolában vendégeskedett, ahol a Mezőség szórványmagyarságában születő gyermekek tanításával foglalkoznak 1992 óta. Öt felejthetetlen napot töltöttünk együtt környezetvédelmet és művészeti alapokat tanuló diákjaikkal (32 fő) és az őket tanító pedagógusokkal (4 fő). Szívből jövő vendégszeretettel fogadtak bennünket, bemutatták tanítási módszereiket, az alapítvány, a múzeum és az iskola munkáját és a környék nevezetességeit is. Mindenki úgy érezte, hogy lélekben gazdagabb lett az ötnapos út végére.

A múzeumlátogatás során pillantottuk meg Zoli bácsit, aki a múzeum szomszédságában lévő kis házának tornácán pihent és integetett felénk.

Így marad meg emlékezetünkben.

Kallós Zoltán élete során sok helyre vetődött, sok mindennel foglalkozott:

„A Nemzet Művésze címmel és a Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató középiskolai tanulmányait Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön folytatta. Kolozsváron tanítói oklevelet szerzett 1946-ban. Tanító volt a kalotaszegi Magyarvistán 1946–50 között és a moldvai Lészpeden 1956-57 között, közben elvégzi a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiát, szakirányító a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házánál, 1958-ban rövid időre bebörtönözték politikai nézetei miatt, újra tanító, majd faipari vállalati alkalmazott Gyimesben. Szabad művészi pályára lépve a kolozsvári ifjúsági táncház mozgalom egyik tanácsadója lett.

Első írását 1943-ban a Kolozsvári Református Kollégium Remény című diáklapja közölte. […] A Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve (Szabó T. Attila gondozásában és bevezető tanulmányával,  Budapesten három új kiadást ért meg). Tartalmával – 259 ballada és további 8 ballada meseváltozata – a leggazdagabb magyar balladagyűjtemények egyike. Mennyiségi értékét megsokszorozza minősége: négy néprajzilag jelentős táj balladaköltészetének újabb termésével együtt a feledésre ítélt archaikus típusokat és változatokat mentette meg a művelődés számára, jórészt dallamokkal. Új guzsalyam mellett című másik könyve egy klézsei öregasszony, a 76 éves Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa énekes repertoárjának (balladák és dalok) monografikus gyűjteménye: szövegtár dallamokkal és hanglemezmelléklettel, egyszersmind első kísérlet a magyar balladakutatásban egy személyi monográfia összeállítására.

1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek keretében a szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezte meg. Válaszúton bentlakásos rendszerben […] foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket, népdalokat, néptáncokat. Az Alapítvány ma is hatékonyan működik, évente számos népzenei tábort szervez.”

 

(www.24.hu)

 

 

kallos  sulilogo 

                                                

                                                                                              Marczona Tamásné